Diagnosztikai tévedés (kiemelten a szülészet-nőgyógyászat területén)

Az orvosi műhibák gyakran történnek oly módon, hogy nem kerül, vagy nem időben kerül észlelelésre az a betegség, ami kezelést igényel. Abban az esetben, ha ez az észlelés azért marad el, mert valamilyen indokolt vagy szükséges vizsgálatot elmulasztanak a kórházban, akkor ezért állapítható meg a felelősség. Abban az esetben, ha minden szükséges vizsgálatot elvégeztek, és ekkor tévednek a diagnózisban az nem eredményezi a kórház felelősségét. Mulasztás, pl. ha a vakbélgyulladás, a szívinfarktus, a különböző kéz és lábtörések, a különböző daganatok nem kerülnek felismerésre, mert pl. a röntgen, ultrahang, CT, MR vizsgálatokat, ami indokolt lehetett volna, elmulasztják időben elvégezni.

A leggyakoribb diagnosztikai tévedéssel kapcsolatos orvosi műhiba, amikor a szülés levezetése során nem időben döntenek a császármetszés mellett, mert

vagy nem végeznek megfelelő CTG észlelést, vagy a különböző császármetszési okokat (pl. életkor, szülések száma, a szülés időtartama, ideje, a szülés

dinamikája stb.) nem megfelelően értékelik. Figyelemmel arra, hogy a szülészet területén van a legtöbb peres eljárás, leginkább itt alakult ki a tág felelősséggel kapcsolatos bírói gyakorlat, aminek lényege, hogy az orvos adott pillanatban dönthet úgy, hogy nem végez császármetszést, de utóbb neki kell igazolnia, hogy a döntése helyes volt és a császármetszés esetén sem lett volna nagyobb esélye, hogy a szülés során ne következzen be pl. oxigénhiány, ami a magzat különböző mértékű agykárosodásához vezet, vagy a magzat halála. Szintén gyakori a szülészeti műhibák közül, hogy a nagy magzatot nem látják előre, pedig megfelelő diagnosztika segítségével az látható lenne és nem császármetszést végeznek, ami miatt elakad a magzat a születéskor és ez különböző bénulásos tüneteket eredményez.

A szülészettel kapcsolatos másik nagy diagnosztikai tévedési csoport, amikor a terhes-gondozás során nem kerülnek felismerésre különböző genetikai betegségek, mint Down-kór, a nyitott gerinc, a végtag hiányok. Ez arra vezethető vissza, hogy az ultrahang vizsgálatok felismerési gyakorisága elég alacsony, függ a készülékektől, a vizsgálók képességétől. A bírói gyakorlat szerint a genetikai károsodások kizárása érdekében minden lehetséges módszert igénybe kell venni vagy legalább annak lehetőségét el kell mondani a leendő szülőknek, így pl, hogy bizonyos vizsgálatokat meg lehet ismételni, hogy genetikai vizsgálatra lehet menni, illetve, hogy létezik célzatos ultrahang vizsgálat, aminek felismerési gyakorisága magasabb.

Crucial Ingredients

 

© 2012 Minden jog fenntartva.