Az állami kártalanítás eseteit a tanácsok című részben ismertettük. Ezek közül a vérkészítményekkel kapcsolatos károsodások, különösen a Hepatitis fertőződéssel kapcsolatos kártalanításokkal összefüggő bírói gyakorlat kialakulásáról beszélhetünk, már-már típus ügy szintjén a nagy számú eljárás miatt. Az ilyen eljárások a Legfelsőbb Bíróság két elvi határozata alapján az alábbi sajátosságokkal bírnak. Az eljárás függetlenül attól, hogy a károsodás (fertőződés) mikor következett be attól az időponttól egy éven beléül indítható, amikor kijelenthető, hogy a károsult az igényérvényesítéshez szükséges információk vonatkozásában teljes körű információhoz jutott. Teljes körű információ akkor áll be, ha  a károsult nem csak azt tudja meg, hogy fertőződött, hanem, hogy az nagy valószínűséggel az egészségügyi beavatkozás során alkalmazott vérátömlesztés következménye, tudnia kell a gyógyíthatatlanságról, a betegség maradandóságáról és lehetséges súlyos szövődményeiről.

Egy másik elvi határozat a károsodás okát vizsgálta, amikor felvetődött, hogy nem csak vérátömlesztéssel lehet a fertőzést elkapni, az ítélet megállapította, hogy ha orvosi szempontból nem lehet valamiről megállapítani, hogy biztosan mi az eredete, akkor ezt a jog sem várhatja el, így, ha nem kizárt a vérátömlesztés, mint ok a fertőződésre, akkor az ok-okozati összefüggés a valószínűség szintjén fennáll. Ezek a határozatok a vérkészítménnyel kapcsolatos károsodás miatti felelősséget, mint típusügyet gyakorlatilag objektív felelősséggé tették.